Horváth Viktorné
igazgatónő 1957-1978
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. (…)
Drága Margit néni!
Emlékszel? 2010. április 16. péntek 17 óra. Zsúfolásig megtelt az iskola, özönlöttek a volt kollégák, diákok. Igen, jubileum volt, a zenei tagozat fennállásának 40. évfordulója. És természetesen TE ott voltál, frissen, fiatalosan, pedig akkor már több mint 30 éve voltál nyugdíjban.
A kiállítás megnyitóján szokásodhoz híven, fejből, papír nélkül mondtál köszöntőt:
„Már több mint három évtized telt el nyugdíjba vonulásom óta, de mindig nagy örömmel tölt el, ha volt iskolámról hírt kapok. Több nevezetes évfordulón vettem részt az évek során: az iskola fennállásának 75. évfordulóján 2002-ben, vagy az ének-zene tagozat megalakulásának 25-ik, majd 30-ik évforduló koncertjén 1999-ben.
Azóta ismét eltelt 10 esztendő és az iskola újabb megemlékezésre készül: az ének-zene tagozat létrejöttének negyvenedik évfordulójára. Ennek kapcsán felelevenednek előttem azok az évek, amelyeket a József Attila iskolában 1957-től 1978-is igazgatóként töltöttem.
Az 1950-es években még a kisebb létszámú iskolák közé tartozott az akkori Attila utcai iskola, de színvonalas oktató-nevelő munkájával kiérdemelte 1959-ben József Attila nevét.
Megszépült a régi iskola. Mindig foglalkoztatott az a gondolat, hogyan lehetne még tartalmasabbá tenni az intézmény életét. Így született lelkes énektanárunk, Máté János elképzelése alapján az ének-zene tagozat létrehozása 1969-ben, ekkor nyílt meg az első tagozatos osztály. Nyolc év alatt valamennyi évfolyamon kialakult a tagozat.”
Tele voltál ötletekkel, újításokkal. Erőskezű, de emberséges, következetes igazgató voltál. A kollégák, a diákok, szülők egyaránt szerettek, tiszteltek.
Én, amikor kissé megszeppenve bementem Hozzád, mert János ajánlotta, hogy fel kellene venned az iskolába éneket tanítani, rögtön eloszlattad félelmeimet. Szigorú voltál, sokat vártál munkatársaidtól, de rengeteget segítettél is. Nem véletlenül lett a kerület egyik legjobb – ha nem a „legjobb”, legnagyobb tanulólétszámú iskolája (több mint 900 tanuló).
Reméltük, hogy a zenei tagozat 50. évfordulóján is mondasz a köszöntőt, de ezt már csak az égi igazgatói székedből teheted meg életed 100. évében.
…Nagyon hiányzol. Úgy elmondanám még egyszer.
„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
(Kosztolányi Dezső)
R.I.