A 2000-es évek elején Pesterzsébeten is egyre többen kezdtek foglalkozni településünk múltjával, az épített örökség megőrzésének lehetőségével, a múlt dokumentálásával. 2004-ben ezen emberek egy csoportját fogta össze Magdi néni, és alakult meg a Városvédők Pesterzsébeti Csoportja. Hatalmas energiával vetette bele magát a munkába, nemcsak ötleteket adott, hanem tevékenyen részt is vett a megvalósításban. A csoport rövidesen az egyesület legaktívabb csoportjainak egyike lett.

Az Ő ötletére valósult meg a „Pesterzsébet anno” kiállítás a Múzeumban, amiben régi pesterzsébeti iparos dinasztiák mutatták be mesterségüket, a századfordulós műhelyek megmaradt relikviáit. Neki adták kölcsönbe a családok a féltve őrzött darabokat. (Könyv formájában is megjelent a kiállítás anyaga). De ilyen volt az „Amit az utódainknak átadunk” fotókiállítás megszervezése is, amellyel Budapestnek mutatkoztunk be a Belvárosban, és aminek olyan sikere volt, hogy jelentősen meghosszabbították a nyitvatartási idejét (és amit ma a Városháza folyosóin lehet megtekinteni félfogadási időben).

Az Ő vezetésével kutattuk fel a Pesterzsébeti temetőben a település alapítóit, és készült a bejárat mellett emléktábla róluk, illetve tizenegy, Erzsébeten közismert ember sírját, amelyeket önkormányzatunk megjavíttatott és kezdeményezte védetté nyilvánítását a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnál. Segítettek a Hősi Emlékmű névsorának kialakításában (mintegy 50 nevet találtak).

Ő szervezte meg Ráday Mihály „városnéző” látogatását Erzsébeten, aminek nyomán hosszabb film készült a Duna-partról, a csónakházakról, valamint a Szent Erzsébet templomról. Hatalmas munkát fektetett be a Budapest templomai – Pesterzsébet című könyvbe íróként és szervezőként is.

Amíg vezető volt, évente készült egy-egy emléktábla valamilyen esemény vagy régi épület emlékére. Talán a legemlékezetesebb a volt vasúti állomási épületre emlékező tábla, hiszen a titokban, törvénysértő módon lebontott épület nemcsak Pesterzsébetnek, hanem a magyarországi ipartörténetnek is kiemelkedő emléke volt (1916 – az egyik elsővasbetonból készült épület Magyarországon).

Fáradhatatlan munkásságát mások is elismerték: 2009-ben a Budapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky díjat, 2010-ben a kerületi képviselő-testület a Pesterzsébet kultúrájáért kitüntető címet adományozta Neki.

Nyugodjék békében!

A Búcsúzunk bejegyzés először Pesterzsébet Hivatalos oldala-én jelent meg.