szúnyog

Tájékoztatás a csípőszúnyogok elleni védekezéssel kapcsolatban

A kémiai szúnyogirtás hatása

A már kikelt, repülő szúnyogok (imágók) irtására használt kémiai szúnyogirtásban alkalmazott irtószerek hatóanyaga a csípőszúnyogokon kívül más ízeltlábúakra és a vízi élővilágra nézve is ártalmas. Az irtószer hatását a kijuttatást követően azonnal kifejti, ugyanakkor a levegőből hamar leülepszik a felületekre és főként a napfény hatására, viszonylag rövid idő alatt elbomlik a hatóanyaga. A kezelés után tehát kedvezőtlen körülmények esetén a szomszédos területekről a széllel sodródó szúnyogok, illetve a kezelt területen a vízgyülemekből idő közben kikelő szúnyogok újra ártalmat okozhatnak. További aggály, hogy a kémiai irtószerekkel szemben ellenállóképesség alakulhat ki a szúnyogokban, ami a jövőben, egy esetleges járvány esetén megnehezítheti a védekezést. 

A biológiai szúnyogirtás előnyei

A biológiai szúnyogirtás (szúnyoglárva-irtás) előnye hogy a szúnyoglárvákon kívül más állatokra nézve a biológiai irtószer elhanyagolható kockázatot jelent. A jól meghatározott szúnyogtenyésző- helyek esetén (pl. ártereken, mocsaras, belvizes területeken, vizesárkokban) az időben indított kezeléssel, a szúnyogok nagyszámú megjelenése bizonyos fokig megelőzhető ezzel a módszerrel. A módszer hátránya ugyanakkor, hogy több háttérmunkát és tervezést igényel, mert a szúnyoglárvák tenyészőhelyeit fel kell deríteni (feltérképezni), számon kell tartani és az irtószert a megfelelő időpontban, esetenként ismételten kell alkalmazni. Továbbá, adott település környezetében az összes tenyészőhelyet szükséges kezelni, hogy ne áraszthassák el a védendő területet a szúnyogok. 

A fent említett körülmények miatt a kártevőirtást végző vállalkozónak mérlegelnie kell, hogy adott területen a szúnyogirtás milyen módszerekkel valósítható meg. A földrajzi adottságok miatt nem minden esetben hagyatkozhatunk csupán a biológiai irtásra. Ugyanakkor, amennyiben kivitelezhető, a biológiai szúnyogirtást és a szúnyogok tenyészőhelyeinek felszámolását előnyben kell részesíteni a kémiai szúnyogirtással szemben.

Teendők a hatékony szúnyogirtás érdekében

Az önkormányzatok helyismerettel rendelkező munkatársai, a szúnyogirtást végző vállalkozóval egyeztetve jelölik ki a kezelendő területet és a szúnyogirtás módszereit. Az ismert közeli szúnyogtenyészőhelyeket, belvizes területeket, folyton pangó vizesárkokat, nyílt esővízelvezető csatornarendszereket is fel kell mérni, és szúnyoglárvák jelenléte esetén ezeket a település szúnyogirtási programjába indokolt bevonni. A fedetlenül tárolt gumiabroncs lerakatok, az állattartó telepek, ipari telephelyek medencéi, műtárgyai is figyelmet érdemelnek. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a szúnyogok nagymértékű szaporodása magánterületen történik és az ingatlan kezelője nem működik együtt a szúnyogok elleni védekezésben, azt az illetékes járási hivatalnak jelezni kell. 

A terület felmérése során át kell tekinteni azokat a felszíni vizeket, melyektől a kémiai szúnyogirtás során védőtávolságot kell tartani, és a természetvédelmi oltalom alatt álló területeket. 

https://www.nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugyi-es-infekciokontroll-foosztaly/szakmai-tajekoztatok/tajekoztato-az-engedelyezett-irtoszerekrol-es-az-egeszsegugyi-kartevok-elleni-vedekezes-szakmai-iranyelveirol

A szúnyogok elleni védekezésben a lakosság figyelmének felkeltése és együttműködése nélkülözhetetlen, ugyanis a településeken jelentkező ártalmat részben a ház körüli vízgyülemekben kifejlődő szúnyogok okozzák. A Nemzeti Népegészségügyi Központ a szúnyogok ártalmával és az ellenük való egyéni védekezés lehetőségeivel kapcsolatban egy kérdés-felelet típusú tájékoztató anyagot, valamint egy plakátot (felhívást) készített:

https://www.nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugyi-es-infekciokontroll-foosztaly/141-lakossagi- tajekoztatok/altalanos-tajekoztatok/633-lakossagi-tajekoztato-a-szunyogok-elleni-vedekezesrol 

(Nyitókép: Pxhere.com)