Hazánk azon kevés szerencsés országok közé tartozik, amely elkerülte az új koronavírus-járvány súlyos hatásait. Azonban tudnunk kell, hogy a vírus a mai napig közöttünk van, ezért a korlátozások feloldása ellenére továbbra is oda kell figyelnünk az egyéni védekezésre. Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusával a jelenlegi és a jövőben kialakulható helyzetről, az egyéni felelősségről, valamint a sokakat foglalkoztató nyaralás kérdéséről beszélgettünk.
A fertőzöttségi adatokból úgy tűnik, viszonylag „olcsón megúsztuk” a járványt. Mi az oka ennek, minek köszönhető?
Egy szóval válaszolva: az időnek. Időt nyertünk a nyugati országokhoz képest, miközben láttuk, hogy ott mi zajlik. Ott megjelent a vírus, sokáig nem vették észre, gócpontok alakultak ki, ezzel komolyabbá vált a helyzet. A Közép-európai blokk, ahová hazánk is tartozik, időben fel tudott lépni. Az egyetemünk által készített, nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint a vírus március közepén Magyarországon már több helyszínen jelen volt, nálunk pedig éppen akkor kezdődtek a korlátozások, lezárások, így egyszerűen nem engedtünk teret a gyors terjedésnek.
Vidéken május 4-én, Budapesten két héttel később kezdődött a korlátozások feloldása. Mire kell továbbra is nagyon odafigyelnünk?
Annak kell tudatában lennünk, hogy még mindig világjárvány van, a vírus még mindig itt van a világban. Amikor még csak Kínában voltak megbetegedések, már akkor is arról beszéltünk, hogy esélyes a magyarországi megjelenése, és így is lett. Azaz ha előállna az az ideális eset, hogy Magyarországon egyetlen fertőzött sem marad, akkor is meglenne az esélye, hogy visszatér a vírus. Éppen ezért arra kell nagyon odafigyelni – nem rettegni, csak odafigyelni –, hogy még pandémia van, ezért ugyanúgy mossunk kezet, ügyeljünk az alapvető higiénére, amikor csak tehetjük, a józan ész határain belül hordjunk maszkot, kövessük a hatóságok utasításait.
A félelem sokakban megmaradt a lazítások ellenére is. Az unokák mikor látogathatják meg Ön szerint biztonságosan a nagyszülőket?
A járványvédelem két pilléren nyugszik, van egy hatósági, döntéshozói pillér, amely a lokális fertőzöttség mértéke alapján hozza meg a szükséges intézkedéseket, korlátozásokat, és van az egyéni szint, amibe az előbb említett kézmosás, a szociális távolságtartás tartozik. Azt javasolom, e kettő mérlegelése alapján döntsön mindenki. Én azt gondolom, hogy már lehet látogatni, de azért a gyerek még ne ugorjon a nagyszülő nyakába, tartsa meg a normális kereteken belüli távolságot.
A kormány május 14-én engedélyezte a napközis nyári táborok megtartását. Ez sok szülő számára volna könnyebbség, ugyanakkor sokan tartanak is tőle. Elengedhetik nyugodt szívvel a gyerekeket ilyen táborokba? Ha igen, mikre kell figyelni mind a szülőnek, mind a gyereknek?
A politikai döntéshozatalnál figyelembe kell venni az olyan szakértők véleményét, mint én vagyok, meg figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági érdekeket, és e kettő egyensúlya mentén kell ellavírozni. Virológusként azt tudom mondani, hogy mérlegeljük az adott régióban az aktuális helyzetet, és annak mentén döntsünk. Nyilván az se jó, ha nem enged senki senkit sehova, mert azzal a gazdaság pusztul el, és sokkal több embernek lesz kára, mint amit a vírus egészségügyi vonzatai jelentettek volna.
Persze, miután gyerekekről beszélünk, náluk nem érvényesülhetnek azok a szociális magatartásformák, amiket egy felnőtt könnyebben megért és elfogad. Azonban őket is bevezethetjük abba, hogy mi is történik most a világban, mire kell jobban odafigyelniük. Még akkor is, ha ezek mindegyike nem is fog teljesülni, azt gondolom, ha mindent megteszünk, hogy elkerüljük a bajt, már jó úton járunk.
Úgy tűnik, az idei nyár mégsem marad el. Akik megengedhetik maguknak, óvatosan talán már a nyaralásukat is tervezik. Mennyire volna biztonságos idén nyáron repülőre ülni?
Bár a turizmus fellendítése érthetően komoly gazdasági érdek, virológusként azt gondolom, nem most van itt az ideje a külföldi repülős nyaralásnak. Mindenki a saját bőrén tapasztalhatta, hogyan működik a járvány, milyen hamar képes terjedni a világ egyik feléről a másikra. A távolságtartás kicsiben a megszokott üdvözlési formák elhagyásában jelenik meg, nagyban pedig abban, hogy most inkább ne Egyiptomba menjünk, hanem inkább valahová a közelbe.
Ha belföldi úti célt választunk, hogyan tehetjük biztonságossá a nyaralásunkat?
Bárhol vagyunk, strandon, vízparton vagy étteremben, esetleg a buszon, az alapvető elvek ugyanazok; az egyéni higiéné és a józan ész keretein belüli távolságtartás. Utazás előtt figyeljük az adott régióra vonatkozó híreket, és ha azok kedvezőek, elutazhatunk, ott pedig tegyünk meg mindent, ami saját egészségünket óvja.
Az elmúlt két hónapban szinte éjt nappallá téve kutatták a vírust. Milyen eredmények születtek, amik segítették, segíthetik a gyógyulást, a terjedés csökkentését, a járvány megfékezését?
A kutató számára a járvány Szent Grálja az a vakcina, ami majd elhozza a megváltást. Jelenleg a világban 12 vakcina van klinikai tesztfázisban. Emellett a gyógyszerkutatások is ezerrel dübörögnek és jól haladnak, ami a kórházban fekvő betegeknek adhat segítséget. A járvány megfékezése és csökkentése érdekében ezek mellett nagyon fontos a vírus alapvető mechanizmusainak megértése, ezen a területen is jól állunk.
Bár a WHO azt kommunikálja, vakcina még talán 2021-ben sem lesz, magyar szakemberek állítják, őszre meglehet az ellenszer. Hol az igazság?
Nagyon károsnak tartom, amikor szakemberek olyat nyilatkoznak, ami a társadalmi bizalmat később aláássa, mint például hogy szeptemberben lesz vakcina. Ezt nem tartom okos lépésnek, azt viszont igen, hogy szakemberként elmondjam, az említett 12 vakcina jó eséllyel a jövő év folyamán túlléphet a klinikai fázisokon. Ezután azonban még le kell gyártani, és el kell juttatni azokra a területekre, amik akkor majd fontosak lesznek járvány szempontjából. Ha a kétféle álláspont közül kéne döntenem, inkább a WHO-é felé húznék. Az biztos, hogy jó úton haladunk, és az embereknek ebbe kell most kapaszkodniuk.
Valóban számolhatunk második, sőt, akár harmadik hullámmal? Ez azt is jelenti, hogy bármikor újra be kell zárkóznunk, állandó készültségben kell élnünk?
Az első kérdésre egy nagy igen a válaszom. A jó hír azonban az, mostanra már kiismertük az ellenséget annyira, hogy tudjuk, mire kell figyelnünk. Legközelebb már jó eséllyel nem fogja váratlanul berúgni a hátsó ajtót és káoszt okozni, de ez leginkább Önön, rajtam és minden egyénen múlik. Azzal, hogy tudjuk, a vírus még itt van, mi pedig tudjuk, hogyan kell védekeznünk ellene, és azzal, hogy fejlesztettük a diagnosztikai kapacitást, az egészségügyi ellátó rendszert, sokkal felkészültebben várjuk a második rohamot, így elkerülhetjük az újbóli bezárkózást.
Szkotniczky Andrea